STEINER JÓZSEF plébános bejegyzései (1887- 1926)

Kauzli Dezső administrator - az iharosi plébániáról - mint kinevezett veszprémi theológiai tanár eltávozván, mint ideiglenes adminisztrátor kerültem ezen szétszórt s ág. evang. és ref. vallásuakkal erősen kevert terjedelmes és terhes plébániára. Még csak egy éves káplán lévén nem kerestem- távolról sem -hogy ezen 3700 rom. Kat. lélekkel bíró plébániának lelki vezetője legyek, de Kegyuraim minden fiatalságom dacára is kérték Kovács Zsigmond megyés püspök urunk halála után káptalani elnöknek megválasztott Pribék István Őméltóságát, hogy administratori minőségben hagyjanak meg eme pozíciómban mind- ' addig, amíg majd az előírt három év elmúltával letévén a Zsinati vizsgát, mint alkalmast a plébániára ajánlhatnak.
Aggódva fogadtam el emez ajánlatot, tudva s ezt egy évi káplánkodásom mellett - amely egy év alatt se voltam valamely plébánosomnak közvetlen oldalán - hanem csak mint házi káplán az iharosberényi urasági kastélyban s -így a praktikus plébánosi teendőket és dolgokat nem igen ismerhettem meg, - megvallom, féltem a felelősségterhes hivataltól, már-már azon a ponton álltam, hogy dispozíciomat kérve magamat a dilemmából kiszabadítsam amidőn a sopronmegyei Süttőr nevü községben özvegységben élő édesanyámra gondolva elképzeltem, hogy míly nagy örömöt szereznék neki, ha az ajánlatot vissza nem utasítva őt magamhoz vehetném, és őt így boldogíthatnám. Ez a gondolat azután erőt adott a megmaradásra; s habár fiatalságom érzetében pró nem is tettem semmit, de kontra se működtem közre. Hagytam a dolgokat folyni a maguk medrében Isten kezébe téve le sorsomat, és jövőmet, így maradtam administrator.

Mint ilyennek, első dolgom és teendőm volt szegény jó öreg özvegy édesanyámat özv, Steiner Jánosné szül: Madarász Katalint és már régebb idő óta szintén özvegységben lévő nagynénémet, Madarász Rozáliát magamhoz venni, ami nekik végtelen nagy örömöt és boldogságot szerzett, részemről azonban sok lelki aggodalmon és küzdelmen mentem keresztűl az első években. Nem lévén ugyanis mint fenntebb említém - soha közvetlen plébános oldalán, ugy a néppel való bánásmód, valamint a lelkipásztori lelkigondozást csak theoriában ismertem, amint erre annak idején kiváló theol. tanáraim tanítottak, de prakszisban mindenre magamnak kellett magamat rávezetni. Igy minden nevezetesebb és fontosabb funkció alkalmával kétszeresen meg kellett magamban hányni-vetni a dolgot, hogy hogyan és miképpen végezzem azt s oldjam meg a kérdést.
S annál nehezebb volt ez, mert azon időben kevés lévén egyházmegyénkben a felszentelt pap, egyházmegyénk kormányzója nem adhatott az Inkey családhoz házi-káplánt, s így emellett, hogy ezzel az egész nagy plébánia gondozása gyenge vállaimra, nehezedett, nem volt mellettem senki paptársam, akitől egyes esetekben tanácsot kérhettem volna, vagy evvel az egyes eseteket megbeszélhettem volna.
De a jó Isten segítségemre sietett. S habár kerületi erperesünk: Papp János miháldi plébános némileg neheztelt is reám amiatt, hogy a plébániát nem az ő bérmafia, a miháldi születésű Csányi Ferenc idős káplán nyerte el, de amaidőn látta, hogy részemről semmi féle erőltetése a dolgoknak nem történt s csak éppen a dolgoknak folyásának ellent nem álltam- Ő is a legjobb akarómmá vált, úgyhogy többszöri kapacitálással rávett, hogy a kerületi jegyzőséget fogadnám el, sőt végrendeletében megtett végrendeleti végrehajtójának, s a szegény, jó öreg urat halálos ágyán is én providiáltam, midőn egy súlyos betegsége a sírba vitte.

Igen nagy jóakaróm volt Veszprémben elődöm is, akinek különben nevezett esperesünk anyai nagybátyja volt, Igy azután körülvéve jóakarókkal, s bízva a jó Isten kegyelmében, megkezdhettem plébánosi működésemet, Jó kegyuraim ajánlatára azonban okt., nov,, és december hónapokban csak az iharosberényi kastélyból adminisztráltam a plébániát, nagy gondom lévén még is arra, hogy
a plébániatemplomban a vasárnapi istentiszteleteken kívűl hétköznaponként gyakrabban legyen szt.mise.

l888.-jan. 2.-án azután átköltöztem a plébániára. A hívek láthatólag jóakarattal fogadtak, s midőn jan. 7,-én jó anyám csekély kis bútorzattal /a többit 4 mostoha testvéremnek adta/ s némi élelmiszerrel megérkezett, a jó hívek a tél közepén azzal iparkodtak segítségünkre lenni, hogy az egyik lisztet, zsírt, a harmadik tojást, tejet, burgonyát, babot stb... hordtak öszsze mint szeretet adományt. Ezen jóságukat a híveknek hálás köszönettel fogadtam, s iparkodtam érettük imádkozni és szt. misémben róluk megemlékezni.

Maguk a kegyurak, Br. Inkey József - ennek fia István, s ennek neje Br.Eötvös Jolánta - a világhírű Br. Lötvös József tudós, bölcsész és államférfiu és költőnek lánya igen-igen sokban segítségemre voltak, mint kezdő embernek. Kutor Gyula, uradalmi kasznár is sok mindenféle élelmiszerrel segített.

Mégis mivel az 55 hold földet a kellő instrukcióval el kellett látnom, hogy ezen külömben csak alig-alig közepes plébánia javadalomban megélhessek, adósságot kellett csinálnom. Itt is segítségemre siettek a jó Kegyurak; s midőn 1888. tavaszán elkezdtem gazdálkodni, tőlük egy szép tehenet, különféle élelmi
szert és többféle bútort is kaptam, lelkiekben egy - somogyi népet tekintve - fegyelmezett népet kaptam. Mert dacára, hogy a gyengédebb lelkű s így gyengébb szerű Császár Antal plébános 29 éves plébánoskodása után az erős kéztől idegenkedett a nép, de Kauzli Dezső az ő szigorúbb és erős kezű működésével rendre szoktatta a népet 6 évi ittléte alatt. S így róla, valamint Császár Antal plébánosról a legszebben emlékezett meg a nép. Utóbbit én csak egyetlen egyszer láttam, amidőn őt egy budapesti kórházban meglátogattam. Ő ugyanis 1881.-ben hoszsszabban betegeskedvén a plébániáról lemondott.

Kauzli Dezső utódjától tudom, hogy lemondásakor minden féle adósságot kifizetvén, 16 forinttal zsebében, a nagykanizsai szt, Ferenc rendi zárdába, vonult nyugalomba. S hogy 29 éves plébánoskodása alatt csak ezt a csekély összeget tudta összehozni, ez világosan mutatta, hogy az iharosi plébánia - sok jobb somogyi plébániával szemben - a gyengébbek közé tartozik; de meg ezen eset mutatja azt is, hogy Császár Antal csakugyan gyengébb kezű gazdálkodó volt, aki anyagiakkal vajmi keveset törődött, hogy hívei lelki érdekeinek annál inkább az élére állhasson. Jó ember volt, sok apró jót tett, sokat elengedett a járandóságából, sok még méltatlannak is, s így ő megrövidült. Önmagára keveset költött. Puritán egyszerűségű ember volt.

Kauzli Dezső erős kezű, rendtartó, de egyuttal rendszerető és rendet kívánó, akinek kezdetben e miatt a hívekkel kellemetlenségei is voltak, de midőn a megfontolóbb hívek látták, hogy mindez a szigorúság az ő érdekükben van, akkor megszerették és nagyon becsülték. S épp azért eltávozása alkalmával nagyon sajnálták is. Én érezve fiatal s tapasztalatlan voltomat, s így nem igen bízva saját erőimben, leges-legelső teendőmnek tartottam szt. missiót tartani s ezzel a híveket a jó Istennek valamint magammak is megnyerni. Szülőfalumban, a sopron megyei Süttőr nevü községben még gyermekkoromban láttam, t.i. és tapasztaltam, hogy az ilyen szt. missió milyen jó hatással van a lelki életre. Felkértem tehát missió tartására P. Medits Nándor lazarista atyát, s még egy másik társát. A nép először idegenkedett, nem ismervén a missiót és célját. Vidékünkön egyszólván még ismeretlen volt az.Meghallgatva azonban az atyák bevezető beszédét, azután már csak úgy özönlöttek a hívek a templomba, a szt. beszédek hallgatására, könyörgésekre és a gyóntatószékekhez. Híveim ezen missió tartásából is - ami mint kezdőembernek áldozatomba került - látták, hogy egyedűli s fő célom az ő lelkük üdve. Hálásak voltak érte és köszönték ezt nekem, s a buzgó jó atyáknak. Ezen missiót a jó atyák egy évre rá megismételték, hogy ezáltal maradandóbb nyomot hagyjon a lelkekben; volt is eredménye, s habár a világ gonoszsága közbe-közbe erőt is vett egyik-másik hívemen, de ilyenkor mindig arra gondoltam, ha megtörtént is ez a nagy hiba, de mennyivel több hiba volna esetleg, ha, missió nem lett volna.

1888. ápril. 17.-én Br. Hornig Károlyban egyházmegyénk új főpásztort nyert. Az egyházmegye papsága és népe szeretettel fogadta a főpásztort, aki késöbb l900. évi május hó 26.-án Iharosban személyesen, itt az iharosi és miháldi plébániabeli híveknek a bérmálás szentségét kiszolgáltatta. Az iharosbeli megbérmáltak száma 1252 volt. A hívek a főpásztort nagy ünnepséggel, díszkapúval és bandériummal fogadták.
A főpásztor gyönyörű beszéddel magyarázta meg a bérmálás szentségének mibenlétét, és abban foglalt kegyelmeknek értékét. Bérmálás után a püspök és kísérete a kegyurakhoz vonult ebéd
re.
Szept.-ben Máriacellbe zarándokoltam Csóthi Géza jó barátommal. Itthon a, szt. misét elvégezve sietve kellett a nagykanizsai állomásra mennem, hogy a vonatról le ne késsem. Szegény jó anyám is bekísért ide. Amint a városba beérünk, látjuk ám, hogy a házakon fekete zászlók lobognak, s minden az utcán haladó ember ujságot olvas nagy izgatottság közepett. "Valami nagy esemény történt, valami nagy embernek kellett
meghalnia" - mondom, de mert minden percünk drága, sietnünk kell, nem kérdezhetem meg, mi történt, majd az állomáson leszállva ugyis megtudunk mindent. Csak épp hogy le nem késtem, és megkérdeztem, mi történt, mire azt a választ kaptam, hogy szegény jó királynénkat, Erzsébetet meggyilkolták.
Nagy szomorúság vett rajtunk erőt, s én anyámtól elbúcsúzva az egész úton Szombathelyig - hol Csóthival találkoztunk - imadkoztam, kértem a jó Istent, hogy fordítsa el sújtó ostorát szegény hazánktól. Az a gyötrő gondolat bántott t.i. egész úton, hopy ebből az estből kifolyólag hazánk háborúba keveredik.
A zarándok utat megtettem. A kegyhely és vidéke jótékony hatást gyakorolt mindkettőnk lelkére. De maga az osztrák lakosság szelíd, előzékeny bánásmódja különösen megnyerte tetszésünket, ugyhogy vajmi sokszor azt mondtuk, bárcsak a mi népünk is ilyen szelíd, előzékeny és szíves volna. Akárhová mentünk, akárhová léptünk, mindenütt csak előzékenységgel találkoztunk. " Bitte Platz nehmen Ist gefaltig stb..." hallottuk mindenütt, még minálunk majd kinézi a már a vasúti kocsiban az előző állomáson beszálló és ott elterpeszkedő pökhendi utas a későbben. beszálló és szerény kis helyecskéért kutató utitársát. Ez egy csúnya tulajdonsága a magyarnak! Az iskolában sokszor felhozom ezt, Máriacellből a szép Semmeringen hazafelé Bécsben is pár napot töltöttünk.
Épp megérkezésünk napján este 11 órakor hozták meg a meggyilkolt királyné holttestét is. És sohasem feledem a jó bécsi népnek fegyellmezettségét, amit itt is tapasztaltam. Egész Bécs talpon volt. Sűrű sorfalat állottak az emberek. Ember-ember hátán,s mégis néma csend, csak egy halk általános kis morajlás, ugy hogy a faburkolaton csak a lovak patáinak hangja hallatszott. A tisztelet és szeretet nyilvánult meg az egészen, Szegény királynét eltették a családi sírboltba, háború ekkor még nem lett, de lett egy rettenetes világküzdelem Ferenecz Ferdinánd és nejének meggyilkolásával.
Mi Csóthival hazatértünk újból plébániánkra, hogy itt Isten segítségével új erővel szolgálhassuk a jó Isten ügyét a Máriacellben szerzett kegyelmekkel.

1893-ban Kiss Mihály és lánya által a pogányszentpéteri házuk előtt emelt, de későbben püsp. eng. mellett az iharosi határba, a temetőn túl, a csurgói út mentén áthelyezett kereszt felujítására 50 K-t tett le Horváth János volt szűcsi plébános, volt iharosi szülött. 1893.-ban az iharosberényi hegyben az ottani hitközség keresztet emelt, fenntartására 6o K-t tett le.

1900-ban, jan. 26.-án Báró Inkey József kegyur 83 éves korában meghalt. Példás élet után példás halállal fejezte be életét. Hosszas gyengélkedés mellett alig feküdt betegágyban. Még a családi ebédeken és vacsorákon is részt vett. Én egy ilyen alkalommal amidőn én is fenn voltam, a szokásos dohányzási idő elmúltával haza készültem, s,midőn a jó öreg úr elém tipeg és így szól: " Tisztelendő ur, érzem, hogy erősen gyengülök, s tudom, hogy nemsokára meg kell halnom, Tegnap végrendelkeztem, anyagi ügyeimet rendeztem, most a jó Istennel akarnék leszámolni - mikor jöhet el gyóntatni." Amikor óhajtja - mondám - akár reggel, akár este, akár éjjel, mert erre a munkára mindenkor készen kell Iennem, s ha ebéd közben az első kanál levesnél beteget jelentenek, a kanalat azonnal leteszem és megyek. Tehát ha jónak gondolná, úgy holnap reggelrel itt leszek. Igy is történt, s másnap reá meghalt. Egy kissé kemény magyar természetű, de jó és igazságos ember volt. Halála után fia István vette át a birtokot és kegyuraságot, aki azután csak 7 évvel élte túl atyját.
Végrendeletében 1200 K-t hagyott az iharosi-iharosberényi-csicsói iskoláknak. Az iharosi mindenkori plébánosnak pedig minden kötelezettség nélkül évi 28o K-t, mely későbben 5080 K. tőkével örök időkre meg lőn a családdal váltva, s ez a püspöki alap. hiv.-nál elhelyezve fenti iskolai adományokkal eggyütt.

Az inkei parkban Br. Szegedy Sándor birtokán már emberemlékezet óta egy szép kis kápolnácska állott, mely tatarozás hiányában nagyon megrongálódván, a benne való tartózkodas életveszelyessé vált. Kauzli Dezső ezt a kápolnát még plébános korában hatóságilag bezáratta. A tulajdonos erre a kápolnának hajóját lebontatván, a szentélyt szép fronttal ellátva meghagyta, ugyhogy az egész kedves kis kápolnává vált. Ide gyakrarbban át szoktam volt menni, szt. misét és egyéb funkciókat végezni, s annál is inkább, mert az egy ideig községi iskola államivá alakulván nagy elfoglaltságom mellett
az iskolába nem mehettem katekizálni. Itt megjegyzem, hogy magában Iharosban és Iharosberényben mindig végeztünk az iskolában katekizálást. Előbbiben én magam, utóbbiban az iharosberényi udvari káplán, mert egy éves adminisztrálkodásom után az ujonnan felszentelt új papok közűl Milkovich Lászlót küldötte püspökünk az iharosberényi kastélyba házi káplánnak, ki mindenféle funkcióban részemre segédkezni tartozott. Igy felváltva lejárt minden második alkalommal Iharosba prédikálni, az iharosberényi iskolában rendszeresen katekizált, a berényi kápolnában naponkint misézett, ott prédikált, keresztelt, avatott s a közelebi filiákban megbízásomból ő temetett.


Megjegyzem, hogy az iharosberényi házi kápolnában szt. beszéd nem szokott lenni.S ez onnét volt, hogy a folyosó végében lévő kápolnácska oly kicsike lévén, hogy abban csak a pap és a mi.niszterek fértek el, az iskolás gyermekek és hívők pedig végig a folyosón álltak, ami kissé dísztelen kis hely volt. Maguk az uraságok minden vasár és ünnepnapon elmúlaszthatat.lanul részt vettek a szt. misén, s ezalatt a kápolna melletti káplánszobában foglaltak helyet, ahonnét egy kinyitható ablak szolgált közvetlenül a kápolna oltárára. A kápolna - zárójel között legyen mondva - annyira meg nem felelő igénytelen kis hely volt, hogy amikor én iharosberénybe disponáltatva mint ujonnan felszentelt pap ide megérkeztem, és az uraság eme kis kápolnát bemutatta, én valóságosan megijedtem tőle. És épp azért késöbb Br. Inkey József ifj. a kápolnácskát meg is szüntette s helyette egy másik különálló épületet jelölt ki e célra, amely ha hagyott is kívánnivalót hátra, de a réginél mégis sokkal célszerűbb és szebb volt. Ezen kápolnát, mint nyilvános kápolnát püspök urunk engedelmével szenteltem fel és adtam át rendeltetésének. Részemről ennek megteremtésére előbb szerettem volna a Kegyurat arra venni, hogy a kastély elötti téren, a doktor ház előtti kis parkfélében egy rendes szép kis kápolnácskát építsen; az uraságban meg is lett volna a jó szándék, ámde az akkori nyomasztó gazdasági viszonyok között , amikor a gazdálkodók a 12 K-ás buzaárak mellett nem pluszra, hanem minuszra dolgoztak évtizedeken át, ezt lehetetlen volt megtenni.

Eme nyomasztó gazdasági viszonyok mindenkit, így személyemet is érintették. Mert dacára hogy egyszerű életet élve kártyát vagy vadászfegyvert soha kezembe nem vettem, nem is dohányoztam soha, házamat egyszerűséggel rendeztem be, nem vezettem nagy háztartást, bort csak a barátsag kedvéért ittam, és iszom, mégis csak tengődtem és tengődtem.
Igaz, hogy ennek részben magam is az oka voltam, amennyiben bold. második elődömnek ama hibájába én is bele estem, hogy sokszor sok érdemetlennek. - ha kértek - elengedtem a gabonajárandóságomat, s így magamnak tettem kárt.
Egyedüli szórakozásom és nagyobb az volt, hogy néha-néha egyikmásik papi barátomat meglátogattam, vagy Sopronban és Sopron környékén lakó rokonaimat meglátogattam. Kétszer Máriacellben, egyszer Rómába zarándokoltam,az euchariszticus bécsi kongresszuson részt vettem, s néha hazánk fővárosába, Budapestre felmentem. Annyit már nem engedtem meg magamnak, hogy évenkint egy-két heti nyugvásra és fürdőzésre időt vettem volna magamnak. Pedig ezt rosszul tettem, mert a folytonos erős munka s a komoly dolgokkal való foglalkozás azután későbben egészségemen megbosszulta magát. Fekvőbeteg ugyan nem voltam hosszas időn át, talán 2 napon túl sem eddigi 36 éves plébánoskodásom alatt, úgyhogy kisegítőre Istennek legyen hála! - eddig ezen idő alatt nem szorultam, de ujabban a sok-sok dolog: a ker. tanfelügyelőségnek 18 éven át való viselése, amely idő alatt minden évben minden kerületi iskolát meglátogattam / s amikor még Vízvár, Labócsa, Barcs a
sok iskoláival és Murakeresztúr is kerületünkhöz tartozott / idegeimet igen Megviselte, Később a tanfelügyelőségről lemondva csak az esperesi teendők maradtak kezembe, de ez is sok dolgot ad: különféle temető, kereszt és harangszentelésekkor. Azonkívül a berzencei apácáknak már kezdet óta rendkívüli gyóntatójuk lévén oda is évente 4-szer le kell mennem, a pleb. számadások vizsgálatára átrándulnom.
Inkének külön plébániára történt elcsatolása ugyan sokat könnyített rajtam, de ezen időre a korban már előre haladva a dolog is már nehezebbemre esik, azonkívűl az 1923. év végén kegyetlen fagyos utakon providiálni és temetni...
Lévén az egyik ilyen providiáláskor falunkba Ságpusztáról visszatérőben a kocsi tengelye épp alattam összetörött és én hanyatt a kocsiról hátraestem. Fejem és nyakam ezen alkalommal akkora rándulást szenvedett, hogy azt hiszem ez egészségemben nagy kárt és tartós bajt okozott.
Hogy micsoda strapaciónak voltam kitéve Inke elválása előtt, a 7 községből és 13 pusztából álló 12-14-18 kilométernyire eső majorok mellett, azt a következő esetből tüntetem fel:
Inkén volt húsvéti gyóntatás. Káplánommal együtt korán kimentünk. Száraz időjárás lévén a pusztákról is igen sok hívő összegyűlt. Gyóntattunk délig. Ekkor szt. misébe kezdtem. Mire vége lett, három beteget jelentettek, egyet Inke legelső végén, egyet Inkeantalfa felső végén, a harmadikat annak első végén. Elmentünk providiálni. Ha a Br. Szegedy család itthon tartózkodott, ugy ott mindig meleg barátságra találtunk, kik ilyen esetben szívesen láttak minket ebédre. De ezen alkalommal nem voltak itthon, így a providió végeztével fél 5 óra lett, mire hazaérkezve reggelihez jutottam. Igaz, hogy ez csak egyetlenegy esetben történt, de hasonló többször.
No de hála Istennek nem haltam bele, nem is panasz képpen mondom ezt, mert szívesen tettem.
Csak figyelmeztetésűl hozom fel, utódaimnak, hogy ha ennyi s ily szerű dolgokkal kell megküzdeniük, ne múlasszák el az évenkénti egy-két heti nyugvást és fürdőzést, s egyáltalában a munkakörből történő kimozdulást, mert ez későbben megbosszulja magát. Az ember psychéje ezt megkívánja. Ezentúl talán én is megteszem, amint jó püspökünk Rott Nándor ezt meg is hagyta, hogy megtegyem. Mert igaz, hogy Inke önállósításával tetemes dolog is elszakadt tőlünk, de a megmaradt részekben intenzívebb munkát végezvén újból csak sok esett reám.

Itt Inkéről lévén szó, még a következőket jegyzem fel Kauzli Dezső prelátus kanonok s szemináriumi rektor még iharosi plébános korából jól tudta, mit tesz az, Iharosban lelkipásztorkodni. Visszaemlékezett, hogy az inkei és oda tartozó 14-15-18 kilométernyire eső puszták népe hogy elpanaszkodott előtte, hogy Isten házába nem járhat a távolság miatt. 2 éve, 3 éve, 4 éve, hogy utóljára gyónni voltam, mert nem jöhettem - mondj ák a hívők. Misére csak egyszer-kétszer jöhetek egy évben.
S ez a tudat a jó lelkét bántotta. Feltette tehát, hogy ha a jó Isten őt valahogy megsegíti, ezen állapoton segíteni fog. S a jó Isten meg is segítette... theol. tanárkodása után kananokká lett. Mint szemin. rektor a szemináriumban lévén ellátáson, még ezt is megtakarította önmagától és sokat megtagadva annyit összegyüjtött, hogy Inkének egy gyönyörű román stílú templomot épített.
1920.-ban a templomot felszentelte, sőt itt különálló plébániát is fundált, Padányi Sándor buzgólelkű adminisztrátort küldvén oda ki. Az iharosi plébánia ezen corrigálással 8-lo q. gabonával, és stólajárandósággal rövidült meg, de erről a jó ügy érdekében önként lemondtam. Isten fizesse meg a jótevő kanonoknakjóságát, ki kimondotta, hogy eddig szerzett s ezután szerzendő összes vagyonát az inkei plébániának hagyja!

Kauzli prelátus kanonokról lévén szó, a következőket jegyzem fel: Császár Antal plébános idejében az iharosi plébániának Kegyurtól évi 24 öl fa járt, az urasági erdőből a házhoz szállítva. Ezt a jó plébános annak idején a Kegyurtól pénzzel megváltotta. S mivel a fának öle annak idején 12 Koronába kerűlt, azért a Kegyuraság úgy gondolkodott, hogy 24 öl fának örölk megváltására 6000 K. tőke elég leend, ezért ezen összeget az egyházm. hatóság engedélye mellett az alapítv. pénztárnál deponálták. Amidőn Kauzli Dezső prelátusnak került, a fának az ára kezdett emelkedni, úgy hogy ő már látta és tapasztalta, hogy a megboldogult Császár plébános micsoda nagy hibát követett el a fa megváltásával, s azon töprenkedett, hogy ezt a hibát ő hogyan reperálja ki...
Kapóra jött egy alkalom. Török mérnök ugyanis, aki 1848-ban, a különválás alkalmával az uradalomnak mérnöki szolgálatokat tett, pénz helyett jutalmul kapta az iharosi felső falu végén Iévő, ugynevezett "Buczkó Kerti" 3o hold földet az uradalomtól. Ezt a mérnök egy Iharosban lakó Török Ambrus nevű öccsére hagyván, mivel ez a gazdálkodást megúnta, ezt a föld és rét birtokot a plébánosnak felfelajánlotta. Diktum faktum, az alku megtörtént s a birtokot depromált csekély összegért Kauzli prel. a plébánia számára megvásárolta, s így a 3o hold birtokot 55 holdra emelte. A pénzösszeg nem volt teljesen elég annak törlesztésére, ugyhogy pár koronát nekem kellett ebből letörlesztenem. Ezen vétellel a prel. ur nagy szolgálatot tett a plébániának.

Egy római zarándokllattal Rómába zarándokoltam. Fiumén és Anconán át gyönyörű útja volt a 65o fő körüli zarándok seregnek. A Szt. atya, X. Pius szeretettel fogadott bennünket, s mi mindnyájan erőt és kitartást merítettünk nehéz és fontos hivatalunk teljesítéséhez Szt. Péter sírjánál.
Három napig időztünk Rómában, amely három nap alatt a szebbnél szebb templomokat és nevezetes múzeumokat sorba jártuk. Én külömben szerencsés voltam, mert Szabó Vendel győregyházmegyei theológus, az iharosberényi uraság inasának a fia épp a Coll. Hung. intézet növendéke lévén, ő aki már 5 évet töltött Rómában s annak minden nevezetességét jól ismerte, különkülön is elvezetett egyes régi emlékekhez, és külön felhív
ta figyelmemet egyes nevezetes régiségekre. Megerősödve tértünk vissza ujból hazánkba. A római emlékek örökké lelkemben maradnak.

Ugyancsak részt vettem 1893-ban Bécsben az eucharisztikus kongresszuson. Gyönyörű dolgokat láttunk és tapasztaltunk itt is, csak végtelen kár volt, hogy az egész napon szakadó eső sokat rontott. Lélekemelő látvány volt a tiroliak szép felvonulása, de legszebb pontja volt az ünnepélynek jó királyunknak, Ferenc Józsefnek nyilvános áldozása.

Meghalt Br. Inkey István kegyurunk. Erős, edzett vadászember volt. Azt hitte volna az ember, hogy az ilyen vas-izmos ember 15o évig is elél. De jött az alattomos sponyolnátha, s egy-kettőre elvitte e jó urat. Istennel kibékülve, szeretteitől körülvéve adta vissza lelkét Teremtőjének. Térdre borulva imádkoztunk érte. Nemsokára követte őt nagyműveltségű és vallásos neje, Br. Eötvös Jolánta. Hosszas betegségében sokat szenvedett, s midőn vígasztaltam, hogy ne zúgolódjék, így felelt: "Nem, nem zúgolódom, a Jóisten soksok boldogságot és örömet adott nekem az életben, ha elfogadtam azt, elfogadom ezt is, legyen az Isten akaratja." Operálni felvitték Pestre. Nemsokára felkért, hogy providiáljam, s utána pár napra meghalt.

Édesanyja, Br. Eötvös Józsefné túl élte leányát. De hamarosan ő is követte őt. Utolsó éveiben a nagyasszony Iharosban lakott, a gyönyörűan átalakított ugynevezett Kis Kastélyban, szép csöndesen. Többször meglátogattam betegségében. Amidőn egy ilyen alkalommal vigasztaltam, a mellette álló régi jó komornájához így szólt: "Én mindenkit szerettem, én mindenkit megáldok" Erre a komorna így felelt: "De mi is szerettük ám a Kegyelmes Asszonyt, mert sok jót tett." Végtelen jó lelkű, szelíd nő volt, méltó társa világhírű férjének. Szentgyónását elvégezve imádkozott, s a végén így szólt: "Jó esperes, ha meghalok, ne temessenek engem a kriptába, tegyenek csak a földbe a temetőbe." Unokái meg is tartották ezt s így ő az iharosi temetőben nyugszik.

Br. Inkey Pál kegyur, Istvánnak ifjabbik fia, ki lakását Iharos községbe tette át, megházasodott, nőül vette tolnamegyei Kajdacsból Hankováni Hankoványszky János cs. kir. kamarás és nagybirtokosnak Ágnes nevű leányát, Az esküvőn magam is részt vettem. Az új párt Iharosban ünnepélyesen fogadtuk, a kastély udvarán sok ünnepi ruhába öltözködött nép és iskolás gyermek virágözönnel halmozta el az új párt. S az egyik iskolás lányka társával együtt egy kis üdvözlő verssel üdvözölte az új kegyurnőt.

Az idősebb kegyur Br. Inkey József iharosberényi lakos ekkor még nem igen gondolt a házasságra. Többszöri biztatásomra azonban végre meglepett ama hírrel, hogy eljegyezte magát nyitramegyei Nagyapponyból Gróf Apponyi Lajos udvarnagynak leányát, Teréziát. Az esküvő Budapesten volt, a Szt. István bazilikában nagy pompával. Az esketést Gr. Bathjányi Vilmos nyitrai püspök végezte. Utána az udvarnagyi palotában egy olyan fényes lakodalmon vettem részt, aminőt még nem láttam. Az új pár másnap hazautazott Iharosberénybe. Mindkét úrnőben egy áldott jó kegyurnőt nyertem.

Megemlítem még, hogy Br. Inkey István középső gyermeke, Ágnes nevű leánya férjhez ment Gr. Hoyos Miksa németladi nagybirtokoshoz, ők jó darabig boldogan éltek, két derék fiuk is van, de későbben mégis valami megmagyarázhatatlan dissonancia közéjük ütött, s ezen idő szerint egymástól elválva élnek.
A szíveket és lelkeket vizsgáló Isten tudja az okot, s Ő legyen kegyes és irgalmas hozzájuk.

Amidőn én 1886-ban Iharosberénybe kerültem, akkor még a mostani kegyuraim, kiket említek, még tanuló diákok voltak. Szemeim előtt nőttek fel; Br. Inkey Pált én készítettem elő az első szt, áldozásra, s most ugyanezt teszem már a berényi báró úrék Lajos és Péter nevű fiával, s az iharosi kegyurnak István, Mária, Klára nevű gyermekeivel.
Előbbi családban meghalt egy 4 éves kis Béla nevű, utóbbiaknál egy 3 éves János nevű kisfiú. A család körűl eltöltött évek és emlékek s kapcsok annyira lekötöttek, hogy amidőn Szép Ferenc zákányi pléb. halála alkalmával az ottani kegyur Gr. Zichy egy sürgönyben felajánlotta a zákányi plébániát, én azt megköszöntem.
Ugyanígy tettem a Gr. Jankovich Géza által felajánlott, s az iharosi plébániánál 4-5-szörte jobb javadalmú buzsáki plébániáról is. Híveimet is sajnáltam volna elhagyni, szép templomom, nagy terjedelmű s általam gyümölcsfával már teljesen beültetett gyümölcsös kertem mind-mind kötöttek, hogy csak maradjak, ha szegényebben is, de Iharosban.
Templomunkat ugyanis szépen kifestettem, téglatalapzatát cementlapokkal pótoltattam, Br, Inkey Istvánné szép festett ablakokkal cserélte fel az egyszerű ablakokat, ugyhogy templomunk minden egyszerűsége mellett mindenkinek megtetszik. Különféle paramentumokat is szereltünk. 1896-ban sajátomból, illetve a Káptalannál felvett kölcsönből, melyet letörlesztettem, egy 2500 K. kiadással a cseléd lakást megépíttettem. S míly ,jó hasznát vettem ennek, most a háború után, amidőn lakást sehol se lehetett volna kapni gazdasági cselédeimnek.

Később a pléb. kert alsó részét csemetével beültettem, az pompás védőkerítéssé lett, a felső konyhakert felső részét sajá- toból elég magas sodronykerítéssel láttam el. A kertben valami 600 db. gyümölcsfát ültettem, ugyhogy a háború lezajlása után a rém magasra emelkedett adót a gyümölcsösből kifizettem amellett, hogy háztartásomra is bőven maradt. A plébánia föl
dek körűl s az ujszobáki rét szélen akácfákat, szeder és nyárfákat ültettem. A faárak hirtelen felszökésére Buczkóban 1919ben l200 db. akáccsemetét raktam el, 1915-ben az uraság által eddig csak használatra átadott, de ekkor végképpen a plébániára átutalt 1 hold szőlőt nemesített vesszővel beültettem, 1913ban a plébánialakáshoz sajátomból egy cselédszoba, kamra toldalékot hozzáépíttettem tetemes költséggel, s ugyancsak a mosókonyhát megépítettem.

1900-ban, Br. Inkey József halála után s az akkori berényi házi káplánnak öreglaki plébánossá történt kinevezése után Br. Inkey István neje arra kért, hogy a házi káplánt venném át magamhoz Iharosba, mert mint mondták, ők öszszekerülésük óta soha se voltak a szűk családi körben, amennyi a házukban alkalmazkodniuk kellett atyjukhoz, azonkívűl mindig volt a családban házikáplán, felolvasó- utóbb franciakisaszszony, zongorakisasszony, nevelő, s ezért most öreg napjaikra szeretnének a szűk családi körben lenni. Én szándékukat méltányolva szívesen adtam beleegyezésemet, de mivel lakást nem tudtam volna adni a káplánnak, arra kértem őket, hogy építsenek az udvaron egy ilyen lakást. Ekkor építették a káplánlakást, kis előszobával, s a legszükségesebbekkel is bebútorozták.
A tanításra nézve pedig megeggyeztünk saját személyemre nézve abban, hogy ők a káplán teljes ellátásáért adnak nekem évi 6 öl fát házhoz szállítva, 6 Hl. bort és 25o K. készpénzt. Igy is történt, és azóta a káplán Iharosban lakik, kivéve Durbaba Jenőt, aki a berényi br. gyermekeket 1 és fél évig tanítván újból felment, de későbben egy világi tanár beállítása után visszajött Iharosba.

Milkovics László távozásával ezideig a következő káplánok voltak Iharosban rövidebb-hosszabb ideig: Karvonich László, Bors László, Rumi István, Radonich László, Németh Imre, Vörös János, Kovács Imre és a jelenlegi Durbaba Jenő. Mindannyi jó, szorgalmas és kötelességtudó pap volt.

1914-ben Ferencz Ferdinánd trónörökös és nejének meggyilkoltatásakor kitört a háború. A szerb nemzetnek galád tűszúrásait, kellemetlenkedéseit s végül ezt a gonosz orgyilkosságát tovább nem turhettük. A háború híre mint vérvihar szállt községről községre. Hozzánk is eljutott, s mi megdöbbenve álltunk, de bizonyos tekintetben lelkesedve is, mert lelkünk azt súgta, hogy ezt a gyalázatos gyilkosságot meg kell büntetnünk. Dehát a háború nagy és kegyetlen dolog, ezért én megdöbbenve a bekövetkezendöktől, Csóthi Géza jóbarátomnak, s ekkor már murakeresztúri apátnak ezt írtam: " A háború kitört, sok szegény ifjúnk fegyvert fogva a csatába száll. Hogy mi van megírva a jö-
vőben nem tudom. De sejtem, hogy nehéz napjaink lesznek, s azért én hogy e hazának többet áldozhassak, fogadalmat tettem, hogy a háború tartama alatt nem iszom bort, nem viselek mandzsettát, III. osztályon utazom. Talán egy kissé nevetséges is ez a kis fogadalom, különösen a mandzsetta nem viselése, de nagyobbra nem mertem vállalkozni.

A háború tehát kitört, jó katonáinkat lelkesítve s mégis könynyek közt kísértük a falu végéig, búcsút intve és szerencsét
kívánva nekik. S én, aki a fegyveres küzdelemnek már természetemnél fogva nem tudok soha barátja lenni, a szegény jó eltávozott katonáktól az első hónapokban küldött lelkes, vallásos és hazafias és leveleket és levelezőlapokat nagyszámba kapva kénytelen voltam megvallani, hogy a háború csúnya dolog, de úgy látszik mintha ez az embereket közelebb hozta volna Istenhez és egymáshoz. No de utóbb el kezdtek a szép sorú levelek maradni. A hónapok és évek küzdelemteljes soraiban szegény katonáink sorai ritkultak, sokan elestek, sokan nyomorultak lettek. Sokan foglyul estek, mások türelmetlenűl vártak, mikor kerülhetnek újra családjuk körébe. A sok rettegés idegeiket megrontotta, az öldöklési vágy természetükké vált, már nem írtak levelet, ha igen, már nem azon a hangon, mint azelőtt. Feledték Istent.



Kiadó épület
2017.05.09.

Iharosberény Önkormányzata az Iharosberény, Kanizsai u. 1. szám alatti, frekventált helyen, a 61. főközlekedési út körforgalma és a benzinkút mellett lévő, parkolóval, beépíthető tetőtérrel rendelkező, 88 m2 alapterületű épületét bérbe adja vendéglátóipari vagy kereskedelmi hasznosításra.
Érdeklődni: tel: 30/9100-221, Zsirmon Endre polgármesternél
Határvadász toborzó
2017.02.16.

Az Országos Rendőr-főkapitányság pályázatot hirdet a Készenléti Rendőrség Határvadász Bevetési Osztályának állományába JÁRŐRTÁRS beosztás betöltésére! Pályázatra cselekvőképes, 18. életévüket betöltött, érettségivel rendelkező, magyar állampolgárságú személyeket várnak. A Rendőr-főkapitányság munkatársa 2017. február 21-én 10 órai kezdettel az iharosberényi Polgármesteri Hivatal helyiségében tájékoztatást tart az ügyben, minden érdeklődőt tisztelettel várnak.
Szűcs Béla Albert könyvbemutatója
2016.11.08.

Szűcs Béla Albert, Petőfi-díjas újságíró, 1934.december 9-én született Fonyódon. 1962-től foglalkozik újságírással. 1989-ben megalapította az Ácsi Fórum című konzervatív, polgári havilapot, melynek szerkesztője, főszerkesztője volt két évtizedig. A Magyar Újságíró Közösség ( MÚK ) Komárom-Esztergom Megyei Tagozatának elnöke. Számottevő a helytörténeti munkássága. Ács város krónikása. Megjelent több portré- és interjúkötete. Személyes élményeit írta meg az 1956-os forradalom és szabadságharc vidéki eseményeit bemutató könyveiben. 100 tablóból rendezett Kossuth Tárlatot 2008-ban a komáromi Monostori Erődben. Kossuth Lajos életútjának állomásait megidéző kiállítás a saját és családja gyűjteményéből állt össze. 2008-ban megrendezi lakóhelyén, Ácson „A XX. század - a magyar és külföldi sajtó tükrében” című nagyszabású kiállítást.
Kitüntetései:
2007 - Magyar Köztársaság Érdemrendje
2009 - Petőfi Sándor Sajtószabadság Díj
2012 - Iharosberényért Emlékplakett
2014 - 56-os Hűség a Hazához Érdemkereszt
2014 - Iharosberény Díszpolgára
Közvilágítási hibabejelentő
2016.08.31.

Iharosberény településen a közvilágítás meghibásodott lámpatastjeit az ENERIN javítja. A közvilágítási hibák közvetlenül bejelenthetők a www.kozvilhiba.hu elektronikus felületen elérhető KOVIKA Közvilágítás hibabejelentő portálon.
Szemétszállítási díj visszatérítés
2016.08.31.

Iharosberény Község Önkormányzata a szemétszállítási díjat határidőre befizetők részére visszatérítést nyújt az ürítés díjából: 60 literes edényzet esetében 60,-Ft/ürítés, 80 literes edényzet esetében 80,-Ft/ürítés, 120 literes edényzet esetében 100,-Ft/ürítés nagyságrendben. Az első félévi számlák utáni visszatérítést a befizetést követően augusztus 1. és szeptember 20. között, a második félévi számlák utáni visszatérítést január 20. és február 10. között lehet igényelni a Közös Önkormányzati Hivatalban, a számla és a befizetést igazoló bizonylat csatolásával.
Tanévkezdési támogatás
2016.08.31.

Iharosberény Önkormányzatának Képviselő-testülete kérelemre 15.000 Ft összegű utalvány formájában tanévkezdési támogatást nyújt az Iharosberényben bejelentett lakóhellyel rendelkező és életvitelszerűen itt tartózkodó óvodába járó gyermekek, valamint nappali tagozaton, általános iskolában, közép-és felsőfokú tanintézményben tanulók részére.
A kérelem benyújtására 2016. szeptember 20-ig van lehetőség, tanulói jogviszony igazolásának csatolásával.

ÜGYFÉLFOGADÁS VÁLTOZÁS
2016.03.04.

Az Iharosberényi Közös Önkormányzati Hivatalban a március 15-i ünnepnap és az EON által jelzett áramszünet miatt munkarend átcsoportosítás történt. 2016. március 5-én, szombaton és március 16-án, szerdán nem lesz ügyfélfogadás.
Farsangolók a médiában
2016.02.08.

Média rovatunkban hamarosan megtekinthetők lesznek 2016 berényi farsangi rendezvényeinek videói.
Újra működik a BerényiTV
2016.02.08.

A kultúrház felújítása miatt az elmúlt hónapokban szünetelt a BerényiTV szolgáltatása. A technikai akadályok a napokban elhárultak, így a települési helyi információs csatorna újra üzemel: 24 órás képújsággal, kedden és csütörtökön 20 órától a megszokott esemény összefoglalókkal jelentkezik a BerényiTV. A helyi adás vételéhez nézőinknek be kell állítani készülékeiket az S21 csatornára, a 303.25MHZ frekvenciára.
Nézze meg videón, mi történt a faluban!
2012.11.10.

Honlapunkról megnyithatja a települési rendezvényekről készült rövid videókat. A cikkek címe alatt keresse a kék színnel jelölt -Videóhoz kattintson a szövegre!- feliratot.
A teljes terjedelmű anyagokról DVD másolatot kaphat a Kultúrházban!